Befőzési szezonban a konyhánk inkább hasonlít egy kis üzemre, mint lakásra. Szeptember elején a pulton sorakoznak a paprikák, a paradicsomok és a kiszedett uborkák, a gáztűzhelyen egyszerre két fazék rotyog, és a kamra polcain napról napra nő az üvegek sora. Idén harminchat üveg lecsó, húsz üveg paradicsomszósz és egy egész polcnyi savanyúság lett belőle.
A kertünkből jön szinte minden, amit télen eszünk, pedig csak egy hosszú, keskeny telek van a ház mögött. Szeretem tudni, honnan jön a paprika a lecsóban, és szeretem, hogy januárban kinyitok egy üveget, és augusztus illata száll fel belőle.
Tavaly tavasszal azonban rosszul indult a szezon. A kerti szivattyú a fészerben telelt, és a fagyos januári hetek alatt megrepedt a háza, mert benne maradt a víz. Áprilisban kannákkal hordtam a vizet a palántákhoz, és a fél szezon azzal ment el, hogy pótoltam, amit a tavasz elvett.
Idén szeptemberben, az utolsó üvegek lezárása után, megfogadtam, hogy ezt a hibát nem követem el még egyszer.
A www.szivattyubolt.hu oldalához egy kertészfórum vezetett, ahol a befőzési recepteket is gyűjteni szoktam. Egy esti órában feltettem a kérdést: mit kell csinálni egy kerti szivattyúval, mielőtt beköszönt a fagy. Az első válaszolók a saját módszereiket írták le, ki pokrócot tekert a gépre, ki egy régi hűtőtáskába zárta, ki egyszerűen bevitte a kazánház mellé. Az egyik hozzászóló, aki maga is zöldséget termel a családjának, viszont hosszan válaszolt. Azt írta, hogy ne a fórumon keressek kész receptet, hanem a bolt téli karbantartásról szóló leírását olvassam el, mert ott pont erről a hibáról is szó van.
Megnéztem, és valóban: a hasznos tudnivalók között külön írás szól a szivattyú téli karbantartásáról, egy másik a kerti szivattyú tavaszi felkészítéséről, és van egy videó is arról, mire kell figyelni, hogy ne fagyjon el a szivattyú. Az egyik leírásban azt is olvastam, hogy a kerti szivattyúnál nekünk kell gondoskodni a megfelelő fagyásvédelemről. A tavalyi gépemnek ez hiányzott, és ezt már nem lehetett visszacsinálni.
Új gép kellett. Mivel nem akartam megint rossz típust venni, a kapcsolati oldalon kértem ajánlatot. Leírtam, honnan szívjuk a vizet, milyen hosszú a kert, és hány szórófej megy egyszerre. Azt is megírtam, hogy nyáron reggel és este is locsolunk, és hogy a paradicsomsorok a telek legvégén vannak, jó messze a kúttól. Őszintén szólva arra számítottam, hogy egy sablonválaszt kapok egy terméklistával. Ehelyett egy munkanapon belül válaszoltak, ahogy az oldalon is ígérik, és egy Pedrollo kerti szivattyút javasoltak, aminek a teljesítménye illett a kúthoz és a kerthez. A válasz rövid volt és lényegre törő, és ettől lett igazán nyugodt a döntésem. Másnap le is adtam a rendelést, még mielőtt a hideg megérkezett volna.
A beszerelést az a szerelő végezte, aki a nyári konyhánk vízvezetékét is csinálta. Nem kapkodott, minden csatlakozást kétszer megnézett, és a végén megmutatta, mire figyeljek, mielőtt beköszönt az első fagy. A férjem közben a fészer falára szögelt egy kis polcot, hogy a gép ne a földön, a nedves sarokban álljon, ahol a régi telelt. Én egy cetlit tűztem mellé a fagyos hónapok emlékeztetőjével, ugyanazzal a filccel, amivel a befőttesüvegek tetejére írom az évszámot.
Októberben, amikor az utolsó paprikát is leszedtem, ugyanazzal a nyugalommal zártam be a fészer ajtaját, mint a kamráét. A polcokon sorakoznak az üvegek, a szivattyú pedig felkészítve pihen. A befőzési füzetem utolsó oldalára, a recept-kivágások közé a www.szivattyubolt.hu címét is beírtam, mert a szivattyubolt.hu leírásai nélkül jövő tavasszal megint kannákkal hordanám a vizet a paradicsomokhoz, és akkor a lecsóból is kevesebb lenne.