Egy reform, bio élelmiszereket forgalmazó cégnél vagyok üzletkötő immáron öt éve. Őszintén hiszem azt, hogy az emberek életminőségét javítani tudjuk a termékeink által. Magánemberként is sportos, egészséges életet élek, napi szinten végzek valamilyen testedzést, és kizárólag ellenőrzött, bio gazdaságból származó élelmiszereket vásárolok.
Van, aki erre azt mondja, hogy az „drága” és „nem éri meg”, de én úgy gondolom, hogy a sok adalékanyag, permetszer, antibiotikum, amelyet a nem bio élelmiszerek előállítása során használnak, nagyon megbetegíthetik az embert. Ha csak az anyagi vonzatát nézzük (a beláthatatlan egészségügyi kockázatok mellett), akkor a gyógyszerek, amiket a gyógyulás érdekében kell szednünk, még drágábbak, mintha bio élelmiszert vásároltunk volna. Nem beszélve a munkából kiesett, táppénzen töltött időről, és arról, hogy mind a szervezetünket, mind a környezetünket terheljük vele.
Szóval, én maradok az organikus élelmiszereknél. Próbálok minél kevesebb finomított, vegyszeresen kezelt alapanyagot használni, és ha egy mód van rá, akkor otthon elkészített ételeket fogyasztok. (Abban biztosan csak az van, amit én beletettem.) Semmilyen előre csomagolt rémséget nem vagyok hajlandó megvenni.
Mondhatjuk, hogy az egészséges életmód mára már a szenvedélyemmé vált, nem csak a munkám meghatározó eleme.
Emellett üzletkötőként nagyon ember centrikus vagyok, szeretek másokat megismerni, beszélgetni, megérteni, hogy mi jár a fejekben. A személyes kapcsolattartást mindig többre értékeltem az emailezésnél, vagy telefonálásnál. A modern csevegő alkalmazásokat pedig egyenesen utálom, de persze, én is kénytelen-kelletlen használom őket, hiszen sok ügyfelemet így a legkönnyebb elérni, és manapság már igénylik is az emberek ezt a fajta kapcsolattartást.
Emiatt a telefonom és a laptopom a legfőbb munkaeszközeim, nélkülük olyan vagyok, mint egy béna kacsa. Persze, Murphy törvénye mindig beigazolódik, és ami elromolhat, az el is romlik. Éppen egy nagyobb prezentációra készültem, melyet másnap kellett volna bemutatnom egy leendő viszonteladónknak egy üzleti reggeli keretében, amikor a laptopom fogta magát és se szó, se beszéd kikapcsolt.
Az informatikai tudásom – a gépek iránt érzett ellenszenvem okán – nagyjából kimerül abban, hogy vadul nyomogatom a bekapcsoló gombot, aztán néhány szitokszó elhangzása után, kicsit megcsapkodom a rakoncátlan masinát. Ha ezután sem hajlandó működni, akkor kénytelen vagyok szakember segítségét kérni.
Mivel a masinám nem reagált a neandervölgyi javítási módszeremre, ezért elkezdtem a Lenovo laptop szerviz budapesti kirendeltsége után keresgélni a neten. Legnagyobb szerencsémre találtam egyet a munkahelyem közelében, Budán, ahova még aznap délután bevittem a számítógépemet.
Nagyon készségesek voltak a szervizek kollégák a Lenovo laptop szerviz budapesti üzletében, régen találkoztam ilyen kedves kiszolgálással. Márpedig szakmámból adódóan tisztában vagyok vele, hogy ez az egyik legnagyobb hozzáadott érték, amit egy dolgozó a tudása mellé tehet. Profitál belőle a cég és az ügyfél is.
A prezentációmat végül az egyik kollégám által kölcsönadott laptopról tartottam meg. Nem igazán esett kézre a használata, de ezek szerint így sem tűntem bizonytalannak, mert sikerült szerződést kötnünk az új viszonteladóval. Néhány nap elteltével kaptam telefont a Lenovo laptop szerviz budapesti boltjából, hogy mehetek a laptopomért, elkészült. Memóriát kellett benne cserélni, ami szerencsére nem került sokba. Ha őszinte akarok lenni, többre számítottam, így nagyon kellemes csalódásként ért, hogy nem kellett otthagynom a fél fizetésemet a javításért.